A felnottkori invaginatiók sebészeti vonatkozásai.

A felnottkori invaginatiók ritkák, klinikai megjelenésük eltér a gyerekkori formáktól. Klinikumuk igen változatos, gyakran atípusos, jellemzo, hogy egy klinikai sejtés nyomán gondolni kell az invaginatio lehetoségére. A kiegészíto vizsgálatok közül kiemelkedo szerep jut a computer tomográfiának (CT), ami magas érzékenységgel és fajlagossággal képes kimutatni a béltraktus invaginatióját. Gyógyításuk az esetek legnagyobb részében sebészi, sokszor csak a mutét során lehetséges felismerni a kiváltó okot. Esetismertetésünkben egy rendkívül ritka, felnottkori, passage-zavart okozó colo-colicus, a bal colonfelet érinto, a colon-flexura lienalis-descendens határra lokalizált invaginatio klinikai jellemzoit, diagnosztikáját és definitív megoldásaként a laparoscoposan asszisztált bal oldali haemicolectomia mutéti megoldását mutatjuk be. Munkánkban összefoglaljuk a felnottkori invaginatiókra vonatkozó kórélettani fogalmakat, diagnosztikai lehetoségeket, a leggyakoribb kiváltó tényezoket és terápiás lehetoségeket.

[Achalasia cardiae causing megaesophagus: "From the beginnings to the resolution"]. / Megaoesophagust okozó achalasia cardiae: "a kezdetektol a megoldásig".

Achalasia cardiae miatt az elso oesophago-cardia myotomiát több mint száz évvel ezelott Ernst Heller német sebész végezte. Az achalasiás betegek a mai napig ettol a beavatkozástól várják panaszaik megszunését. Az achalasia napjainkban is chronikus, progresszív betegség, aminek oki kezelését nem ismerjük, a gyógyítására, a panaszok enyhítésére gyógyszeres (calcium csatorna blokkolók stb.), endoscopos (botulinum toxin inj., ballonos tágítás, per oralis endoscopos myotomiát [POEM]) és sebészi (laparoscopos, thoracoscopos myotomia) kezeléseket váltakozó sikerrel alkalmazunk.A betegség progresszivitása miatt a betegek 5%-ánál a nyelésképtelenségig fokozódó dysphagia, megaoesophagus alakul ki, megoldására mutéti beavatkozás válik szükségessé. A muködésképtelen nyelocso eltávolítása és pótlása kiterjedt, nem elhanyagolható morbiditással és mortalitással járó beavatkozás. Közleményünkben egy 45 éves nobeteg kórtörténetét, az általunk alkalmazott mutéti beavatkozást ismertetjük. A beteg a mutét óta panaszmentes.

[Treatment of recurrent incarcerated Bochdalek hernia in an adult]. / Recidív, kizáródott, felnottkori Bochdalek-sérv mutéti megoldása.

Az igen ritka felnottkori nem hiatális, azaz nem paraoesophagealis típusú transdiaphragmaticus sérveket - a veleszületett rekeszizom defektusok mintájára - általánosan Bochdalek, ill. Larey-Morgagni-sérveknek nevezik. Etiológia tekintetében a nem diagnosztizált és kezelt veleszületett eredet, a traumás kontúziós-szakadásos, az iatrogen, ill. a recidív típus említendo meg.Esetismertetésünkben egy felnottkori recidív, kizáródott Bochdalek-sérv sikeres mutéti ellátását ismertetjük. A 23 éves férfi beteg kórelozményében 11 éves korában bal oldali Bochdalek-sérv miatt végzett thoracoscopos rekeszizom sutura szerepel. Epigastrialis fájdalmak, hányinger, hányás, akut hasi megbetegedés klinikai tünetei miatt jelentkezett Intézetünkben. Az elvégzett sürgos mellkasi és hasi CT-vizsgálat a bal mellüregben elhelyezkedo, kizáródott, vékonybélkacsokat tartalmazó Bochdalek-sérvet igazolt. Sürgos laparotomia során az életképesnek bizonyult sérvtartalmat (a vékonybéltraktus 2/3 része, a colon flexura lienalisa és a pancreas farok) a hasüregbe reponáltuk, a sérvkaput direkt suturával zártuk, és szövetszeparáló sebészi hálóval fedtük, valamint a mellüreget draináltuk. A postoperatív szak eseménytelenül zajlott. Kontroll-CT-vizsgálat a reconstruált rekeszizom és pleuro-peritonealis rétegek folytonosságát mutatta. A 10. posztoperatív napon panaszmentesen bocsátottuk otthonába.Megbeszélés: Mint minden kizáródott sérv esetében, a diagnózis mihamarabbi felállítása és az idoben elvégzett mutét kulcsfontosságú. A mellkasi drenázs szükségességét minden esetnél körültekintoen mérlegelni kell. A mutét után a mell- és hasüregben kialakult új anatómiai viszonyok miatt cardialis és respiratoricus szövodmények alakulhatnak ki. Álláspontunk szerint a betegség ritkasága miatt centrumban kezelendo. Ezen ritka állapot sikeres gyógyítása többszakmás együttmuködésen alapul, melynek meghatározó eleme a helyesen megválasztott rekeszi felszínt helyreállító mutéti technika alkalmazása.

[The application of negative pressure wound therapy (NPWT) in potentially lethal conditions]. / A negatív nyomással végzett sebkezelés (NPWT) alkalmazása potenciálisan letális állapotokban.

Bemutatásra kerülo esetünkben egy 47 éves, generalizált septicus állapotú férfi beteg komplex terápiás megoldást igénylo kezelését ismertetjük, negatív nyomásterápia segítségével (NPWT). A páciens kezeletlen diabéteszes láb szindróma talaján kialakult szepszis, fasciitis necrotisans klinikai-radiomorfológiai képével került osztályunkra, akinél sürgosséggel feltárást, az alsó végtag valamennyi kompartmentjét érinto fasciotomiát végeztünk, NPWT-kezelést indítottunk. Kezelése során a beteg állapotát súlyosbító szövodmények léptek fel: Curling-fekély, toxicus epidermalis necrolysis (TEN). A fascitis kapcsán kialakult kb. 6% TBSA (total body surface area) kiterjedésu hámhiányt a TEN-szindróma további epidermális állományvesztéssel tovább súlyosbította. Állapotstabilizálást, kezdeti lokalis kontroll biztosítását követoen a hámhiányos felület csökkentése érdekében a sebeket szukítettük, a feltisztult sebalapok fedése 1:3 arányban hálósított félvastag bor transzplantációjával történt. Az NPWT-kezelést a transzplantációt követoen is folytattuk. A beteg három hónapos intenzív osztályos és sebészeti kezelést követoen sebészi szempontból meggyógyult. A negatív nyomásterápia korai - a kórlefolyásnak megfelelo - adekvát üzemmódban és fedési technikával történo alkalmazása a végtagvesztéssel és életveszéllyel járó nagy fokú hámhiány esetében hatékony eszköznek bizonyult. A multidiszciplináris terápiának köszönhetoen betegünk sebészeti alapbetegségét sikeresen gyógyítottuk, azonban az évtizedes tartamú kezeletlen cukorbetegsége, SARS-Covid peumoniája, a relabáló septicus állapota során fellépo szövodmények következtében felépülni már nem tudott.

[A case of disseminated tuberculosis presenting as a metastasizing tumor, complicated by toxic megacolon caused by Clostridium difficile: Difficulties in diagnosis]. / Metasztatizáló tumor képét adó disszeminált tuberkulózis Clostridium difficile okozta toxicus megacolonnal szövodött esete: a diagnózis nehézségei.

A mára ritkán eloforduló tuberkulózis (tbc) extrapulmonális manifesztációi elorehaladott rosszindulatú daganatok képét utánozhatják, jelentos diagnosztikus dilemmákat okozva. A tbc igazolása gyakorta bonyolult, komplex vizsgálatokat igényel. Egy fiatal vietnámi nobeteg esetét ismertetjük, aki idült hasi fájdalom, fogyás, fejfájás, bal oldali hemiparesis miatt jelentkezett kórházunkban. Az urgens vizsgálatok hasi folyadékgyülemek, lymphadenopathia és peritonealis carcinosis képe mellett az uterushoz asszociált ökölnyi kismedencei térfoglaló képletet, intracranialisan agyödémát és metastaticusnak tuno gócokat ábrázoltak. Neurológiai, belgyógyászati, majd pulmonológiai klinikai vizsgálatok és kezelések során eloször disszeminált gynaecologiai tumor, majd meningealis-, miliaris tüdo- és kiterjedt hasüregi-kismedencei érintettséggel járó tbc gyanúja fogalmazódott meg. Bár mycobactérium jelenléte nem volt igazolható, antituberculoticus- és komplex antibiotikus terápiát alkalmaztak. Ennek szövodményeként Clostridium difficile okozta enterocolitis alakult ki. Átmeneti állapotrosszabbodás miatti intenzív osztályos kezelést követoen a beteget visszahelyezték kórházunk belgyógyászatára. Itt toxicus megacolon, acut peritonitis alakult ki, emiatt sürgos mutétet végeztünk.A hasüregben granulomatosus peritonitis encapsulans, extrém tágult, megrepedt taeniájú colon, hyperaemiás vékonybéltraktus, tuboovarialis tályogok voltak láthatók. Oncotomiát követoen salpingo-oophorectomiát és subtotalis colectomiát végeztünk, Brooke szerinti ileostomát készítettünk. Az intenzív osztályos, majd infektológiai kezelésnek köszönhetoen a beteg reconvalescentiája sikeres volt, kielégíto állapotban emittálták. A specimenek valós ideju PCR-vizsgálata során Mycobacterium DNS nem volt detektálható, végül a hasüregi váladék és granulomák mikroszkópos vizsgálatával sikerült saválló pálcákat identifikálni.Az eset kapcsán áttekintjük az extrapulmonális tbc diagnosztikus lehetoségeit és terápiás nehézségeit.

Combined Nanofibrous Face Mask: Co-Formulation of Lipases and Antibiotic Agent by Electrospinning Technique.

The application of enzyme-based therapies has received significant attention in modern drug development. Lipases are one of the most versatile enzymes that can be used as therapeutic agents in basic skin care and medical treatment related to excessive sebum production, acne, and inflammation. The traditional formulations available for skin treatment, such as creams, ointments or gels, are widely applied; however, their use is not always accompanied by good drug penetration properties, stability, or patient adherence. Nanoformulated drugs offer the possibility of combining enzymatic and small molecule formulations, making them a new and exciting alternative in this field. In this study polymeric nanofibrous matrices made of polyvinylpyrrolidone and polylactic acid were developed, entrapping lipases from Candida rugosa and Rizomucor miehei and antibiotic compound nadifloxacin. The effect of the type of polymers and lipases were investigated, and the nanofiber formation process was optimized to provide a promising alternative in topical treatment. Our experiments have shown that entrapment by electrospinning induced two orders of magnitude increase in the specific enzyme activity of lipases. Permeability investigations indicated that all lipase-loaded nanofibrous masks were capable of delivering nadifloxacin to the human epidermis, confirming the viability of electrospinning as a formulation method for topical skin medications.

Novel Approach for the Isolation and Immobilization of a Recombinant Transaminase: Applying an Advanced Nanocomposite System.

The increasing application of recombinant enzymes demands not only effective and sustainable fermentation, but also highly efficient downstream processing and further stabilization of the enzymes by immobilization. In this study, a novel approach for the isolation and immobilization of His-tagged transaminase from Chromobacterium violaceum (CvTA) has been developed. A recombinant of CvTA was simultaneously isolated and immobilized by binding on silica nanoparticles (SNPs) with metal affinity linkers and additionally within poly(lactic acid) (PLA) nanofibers. The linker length and the nature of the metal ion significantly affected the enzyme binding efficiency and biocatalytic activity of CvTA-SNPs. The formation of PLA nanofibers by electrospinning enabled rapid embedding of CvTA-SNPs biocatalysts and ensured enhanced stability and activity. The developed advanced immobilization method reduces the time required for enzyme isolation, purification and immobilization by more than fourfold compared to a classical stepwise technique.

Effect of Binding Linkers on the Efficiency and Metabolite Profile of Biomimetic Reactions Catalyzed by Immobilized Metalloporphyrin.

The investigation of liver-related metabolic stability of a drug candidate is a widely used key strategy in early-stage drug discovery. Metalloporphyrin-based biomimetic catalysts are good and well-described models of the function of CyP450 in hepatocytes. In this research, the immobilization of an iron porphyrin was performed on nanoporous silica particles via ionic interactions. The effect of the metalloporphyrin binding linkers was investigated on the catalytic efficiency and the metabolic profile of chloroquine as a model drug. The length of the amino-substituted linkers affects the chloroquine conversion as well as the ratio of human major and minor metabolites. While testing the immobilized catalysts in the continuous-flow reactor, results showed that the presented biomimetic system could be a promising alternative for the early-stage investigation of drug metabolites regarding analytical or synthetic goals as well.

Giant sigmoid colon diverticulum incarcerated in an inguinal hernia / Lágyéksérvbe kizáródott óriás sigmabél diverticulum

Introduction: The diverticulosis of the sigmoid colon may be congenital or acquired. The Giant Colonic Diverticulum (GCD), defined as a diverticulum larger than 4 cm, is a rare, but clinically important entity. The McNutt (1988) classification is used differentiate the three subgroups of giant diverticula. Type 1 diverticula are pulsion pseudo-diverticula, which enlarge gradually. Type 2 are inflammatory diverticula due to a previous subserosal perforation, where the abscess cavity is communicating with the bowel lumen and its wall would be gradually composed of fibrous scar tissue, lacking the intestinal histological layers. Type 3 are the real, congenital diverticula of the colon, containing all layers of the intestinal wall. We present a case of a 59-year-old male patient, who was admitted to our Dept. of Surgery in emergency with the diagnosis of strangulated left inguinal hernia. Abdominal CT demonstrated the herniation of the sigmoid colon into the hernia sac without the signs of bowel obstruction. The patient was operated on urgently; subsequent to a left inguinal incision, a Type 3 giant diverticulum of the sigmoid colon was found in the hernia sac. Laparotomy was performed, and the unusually large, 7-8 cm long strangulated diverticulum was liberated. There were no other pathological findings, the sigmoid colon was not damaged. The diverticulum was resected with a TA stapler, and the staple line was inverted with a layer of seromuscular sutures. The inguinal hernia orifices were reconstructed both intraabdominally and externally. The postoperative course was uneventful, the patient was discharged on the 7th day. The recommendations concerning the diagnosis and treatment GCD are briefly reviewed. Due to the McNutt Type 3 characteristics, we opted for the less invasive, simple diverticulectomy instead of sigmoid resection (Hartmann's procedure). Our case was an extremely rare complication of the already uncommon GCD, resolved by an unusual surgical intervention leading to a successful cure.

Magnetic Nanoparticles with Dual Surface Functions-Efficient Carriers for Metalloporphyrin-Catalyzed Drug Metabolite Synthesis in Batch and Continuous-Flow Reactors.

The dual functionalization of magnetic nanoparticles with inert (methyl) and reactive (aminopropyl) groups enables efficient immobilization of synthetic metalloporphyrins (such as 5,10,15,20-tetrakis(2,3,4,5,6-pentafluorophenyl)iron(II) porphyrin and 5,10,15,20-tetrakis-(4-sulfonatophenyl)iron(II) porphyrin) via covalent or ionic interactions. The proportion of reactive function on the surface has significant effect on the biomimetic activity of metalloporphyrins. The optimized magnetic nanocatalyst containing porphyrin was successfully applied for biomimetic oxidation of antihypertensive drug Amlodipine in batch and continuous-flow reactors as well.

Liver-on-a-Chip‒Magnetic Nanoparticle Bound Synthetic Metalloporphyrin-Catalyzed Biomimetic Oxidation of a Drug in a Magnechip Reactor.

Biomimetic oxidation of drugs catalyzed by metalloporphyrins can be a novel and promising way for the effective and sustainable synthesis of drug metabolites. The immobilization of 5,10,15,20-tetrakis(2,3,4,5,6-pentafluorophenyl)iron(II) porphyrin (FeTPFP) and 5,10,15,20-tetrakis-(4-sulfonatophenyl)iron(II) porphyrin (FeTSPP) via stable covalent or rapid ionic binding on aminopropyl-functionalized magnetic nanoparticles (MNPs-NH2) were developed. These immobilized catalysts could be efficiently applied for the synthesis of new pharmaceutically active derivatives and liver related phase I oxidative major metabolite of an antiarrhythmic drug, amiodarone integrated in a continuous-flow magnetic chip reactor (Magnechip).

Phenylalanine Ammonia-Lyase-Catalyzed Deamination of an Acyclic Amino Acid: Enzyme Mechanistic Studies Aided by a Novel Microreactor Filled with Magnetic Nanoparticles.

Phenylalanine ammonia-lyase (PAL), found in many organisms, catalyzes the deamination of l-phenylalanine (Phe) to (E)-cinnamate by the aid of its MIO prosthetic group. By using PAL immobilized on magnetic nanoparticles and fixed in a microfluidic reactor with an in-line UV detector, we demonstrated that PAL can catalyze ammonia elimination from the acyclic propargylglycine (PG) to yield (E)-pent-2-ene-4-ynoate. This highlights new opportunities to extend MIO enzymes towards acyclic substrates. As PG is acyclic, its deamination cannot involve a Friedel-Crafts-type attack at an aromatic ring. The reversibility of the PAL reaction, demonstrated by the ammonia addition to (E)-pent-2-ene-4-ynoate yielding enantiopure l-PG, contradicts the proposed highly exothermic single-step mechanism. Computations with the QM/MM models of the N-MIO intermediates from L-PG and L-Phe in PAL show similar arrangements within the active site, thus supporting a mechanism via the N-MIO intermediate.

[Analysis of postoperative complications following acute surgery for colorectal cancer]. / Colorectalis daganatok miatt végzett acut mutétek után észlelt szövodmények elemzése. Egy szemléletváltás hatása.

Our aim was to improve the outcome of emergency surgeries for colorectal cancer (CRC). Authors compared two periods: 2004-2006 and 2007-2011. Targeted cases were emergency admissions, in which the diagnosis of colorectal cancer is only revealed during work-up or during surgery. No other exclusion criteria were set. Analyzed main endpoints were anastomotic leak, postoperative mortality, resecability. ASA classification and TNM stages were assessed in order to learn morbidity and general condition prior to acute surgery. Considering the experience gained in prior period, in 2007, authors have made a change in treatment strategy. In following years leakage ratio became ten times lower and mortality was reduced by 5%. There is a great chance that fast work-up and preparation for surgery may decrease complications and mortality. The aim would be for CRC patients, is to reach surgery in an early stage of disease as possible, at least before complications develop.

[Our experience in Fournier's gangrene with severe septic shock]. / Súlyos septicus állapotot okozó Fournier-gangraena kezelésével szerzett tapasztalataink.

Fournier's gangrene is a rare, rapidly progressing necrotizing fasciitis, which involves the genital area and perineum, progresses towards the thighs and abdominal wall through fascial plains. In our surgical department we treated seven patients with Fournier's gangrene between 2007 and 2011. Early diagnosis, immediate radical surgical debridement, necrosectomy, appropriate antibiotics and intensive care are all required and necessary for the successful treatment. Despite appropriate therapy, two patients were lost in septic shock.

[Our experience with totally extraperitoneal technique of laparoscopic inguinal hernia repairs modified by Stolzenburg]. / Stolzenburg szerint módosított teljes extraperitonealis technikával végzett laparoscopos lágyéksérvmutéteinkrol.

INTRODUCTION: Two current types of laparoscopic inguinal hernia repair are known: the TransAbdominal PrePeritoneal (TAPP) and the Totally ExtraPeritoneal (TEP) method. The mesh is placed in the preperitoneal space (sublay). Usually during TAPP method we fix the mesh with tacks or staples. In case of TEP fixation it is not necessary because the intraabdominal pressure keeps the implant in position. There is no significant difference between the two methods in terms of recurrence. The advantage of TEP is that the abdominal cavity remains intact, hence reduces the risk of intraabdominal injuries and adhesions. It is unnecessary to use special stapler or tacker. MATERIALS AND METHODS: Our team performed 50 TEP procedures in male patients with uni- or bilateral inguinal hernias in the period 2011-2013. We prepared the mesh in a special way according to Stolzenburg and placed it to the subfunicular area. We did not apply additional fixation (tacks, stitches) and drainage. Mean hospital stay was 1 day. We allowed complete physical activity 10-12 days after surgery. RESULTS: No recurrence was observed during the 2 years of follow-up. The mean operating time was 70 minutes. We performed conversion in 3 cases (Lichtenstein 2, TAPP 1). In one case there was an injury of the inferior epigastric artery. In two cases we have detected neuralgia in the postoperative period. CONCLUSIONS: After the learning curve the TEP method can be used safely with good functional results. The technique of mesh positioning reduces the risk of complications and provides cost-effectiveness.

[Necrotizing enterocolitis in an adult -- case report]. / Felnottkori necrotizáló enterocolitis -- Esettanulmány.

The adult necrotizing enterocolitis (ANEC) is a rare condition, frequently fatal, and characterized by a fulminant symptoms and segmental necrosis of the bowel. The authors performed repeated surgeries and small bowel resections on a patient classified to stage number three on Bell scale due to necrotizing enterocolitis. Pathological examination of the resected bowel showed intestinal necrosis without obstruction of mesenteric vessels. After the fifth operation the continuity of the gastrointestinal tract was reconstructed by an anastomosis between the remained 30 cm of terminal ileum and descending loop of duodenum. Inspite of only 30 cm of small intestines remaining, the patient is able to enjoy life almost completely with gastroenterological control and support.